Zajácz Edina : Adj király, katonát!

(apámhoz)

Leckét írtam.
Azt mondtad a szemeimre, hogy gesztenyék,
majd hirtelen az asztalra ugrottál.
Hajadból csorgott a verejték,
már nem emlékszem, hányadszorra  üvöltötted:
“Adj király, katonát!”
Te régen megértél a harcra,
elszántan hadonásztál,
mert tudni akartad mi van odaát.
Ölembe húztam a füzetet,
és azt képzeltem, a szemeim gesztenyék.
Fikció vagy,
néhány rángatózó végtag.
Hallottam, ahogy az asztal reped,
sírtam,
mert összetörted magad.
Füzetemből rád hullottak a szavak.
A katonákat és
a vérfürdőt emlegetted.
Anyám tudta,
hogyan kell idomítani.
Szép volt, virágzó,
mint falunkon a selyemtapéta,
hogy kussoljál végre,
aznap este lefeküdt veled.
        
             *
Ma felnéztem a füzetemből,
és mosolyogva a füledbe súgtam:
Apa, te vagy a király…

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 199 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.