Nagy L Éva : mégis

 

 

amikor először találkoztunk

már elindultunk a télbe

az utak mellett

elhagyott rögök hevertek

lombjukat régen

eldobálták a nyírfák

a szőlőkben bágyadt

fényfürtök hevertek…

 

az ég egy darabja

leszakadt és jót

nevetett…

a levegő perzselt

remegett

szemünkben még

őszi fények égtek…

 

arcunkra

köveket gurítottak

az árnyak…

elmenekültünk

reánk találtak…

 

pőrén táncoló hajnalok

hitbuzgó vágyak

roggyant lábú esték

mind kiabáltak..

 

hiába…

fényben  csillogó alkonyár

terített asztalom

mégis

téged vár

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával