amikor először találkoztunk
már elindultunk a télbe
az utak mellett
elhagyott rögök hevertek
lombjukat régen
eldobálták a nyírfák
a szőlőkben bágyadt
fényfürtök hevertek…
az ég egy darabja
leszakadt és jót
nevetett…
a levegő perzselt
remegett
szemünkben még
őszi fények égtek…
arcunkra
köveket gurítottak
az árnyak…
elmenekültünk
reánk találtak…
pőrén táncoló hajnalok
hitbuzgó vágyak
roggyant lábú esték
mind kiabáltak..
hiába…
fényben csillogó alkonyár
terített asztalom
mégis
téged vár
Legutóbbi módosítás: 2014.10.05. @ 15:27 :: Nagy L Éva
