„…Atyám házában sok hely van,… azért megyek, hogy
helyet készítsek nektek…” (Jn 14, 1-3)
Sosem volt még olyan csönd,
mit halálod a hajnalba finoman beleszőtt.
…………..
Még hallom sercegését az
oxigénkoncentrátornak,
utolsó sóhaját a percnek.
Lassan, kimérve tudatosult bennem
a metafizika és a biológia tudománya:
tested még itt pihen,
lelked egy más világban.
…………..
Gondolkodás nélkül cselekedtem.
Isten mutatta, mit kell tennem:
szemed lezártam,
imára kulcsoltam szép kezed…
A szeretet adott erőt,
s hogy a végsőkig kitartottam,
csakis az Úrnak köszönhető.
…………..
Csöndbe rejtezett nyugalommal
terpeszkedett a hajnal,
szűkült a közös emlékezet határa.
Még meleg tested,
– tán hallod fohászomat – ,
s bizonyítékul, mennyire szerettelek
sírásomat is visszatartottam.
(Ki ül majd karosszékedbe?)
…………..
Gyertyát gyújtok…
Érzem súlyát a csendnek.
Most a csend az úr.
Ez az Úr csendje. Betakar.
Mindkettőnket…
Legutóbbi módosítás: 2014.10.11. @ 16:37 :: D. Bencze Erzsébet
