Seres László : A semmi jussán

2014.06.12. Seres László Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Nem kergetem a rohanó időt 
Vadakra ostort se pattogtatok 
Nem révedek a régmúltra vissza 
Sorsnyi elégtétel hogy még vagyok 

Nem ébresztenek dőre ábrándok 
Csalódni többé nekem nem szabad
Múlthoz már jövőhöz még nincs közöm 
Enyém a ma gondja mely rám szakad 

Megállt az idő kiszáradt a szám
Arcom a csend víztükrébe mártom 
A pillanat varázsa füröszti 
Bennem az örökkévalóságot 

Pihen a nyár már szellő se rebben 
Habkönnyű a testem mint a homok 
Nem süllyedek nem is emelkedem 
A semmi jussán így osztozkodom
Legutóbbi módosítás: 2014.06.12. @ 19:57 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.