Marthi Anna : Tudatalattit

elkanászodtak a gondolatok várárok vártömlöc minden a fej főleg

pedig van valaki akit épp ezért szeretek napról napra jobban mert

kanász tánca a gondolatokat betereli oda ahol sejtjük az eget

mi lesz ha a munka dolgunk keményített kötény kerül felakasztásra

és nem sül meg a rétes a kalács ma helyette rácsos kiságyban

édesdeden szuszog a gyermek miért fáj a mindenség amíg

ezek a tervek kuszálják vággyá mérgezik a szívemet

mert tehetetlenséget szoktattam miközben keresem

szakács férjemet és hízott disznó romantikája juttat el oda

hogy már nem akarok jó nő lenni és inkább ostoba

Legutóbbi módosítás: 2014.02.09. @ 12:40 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak