Lénárt Anna : Az elfelejtett élet

 

Tengerparton ülök,

A hajót figyelem,

Árboca felhúzva,

A szél duzzasztja. – az árbocot? Nyilván nem, de ezt írtad.

 

Messzire halad,

A végtelen vízen,

A kék tükör reá,

Árnyékot nem vet. – Hogy az alul lévő víz nem vet árnyékot a felül lévő hajóra, evidens.

 

Egy leány áll az

Első korlátnál,

Kezében egy szál

Vörös rózsa van.

 

Nézi a mélységet,

Mi előtte terül el, – Nem a tengeren vagyunk? A mélység hogyan terül? Szét? És akkor sekély lesz?

Halkan egy dalt

Dúdol, a semmibe.

 

A virágot arcához

Emeli, illata átjárja,

Nem gondol már a

Fiúra, aki neki adta.

 

Szívéhez szorítja,

Majd beejti a vízbe,

Utolsó pillantás

Kíséri a mélybe.

 

A búcsúzásnak,

Szemlélője vagyok.

Az elfelejtett élet,

Hullámsírba jutott

———————————–

 

Kedves Anna, nem cikizem végig az írásod, nem volna elegáns. A hallgatás viszont nem segít rajta: egy igen rosszul összerakott giccshalmazt sikeredett most megosztanod velünk. Sajnálom.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.15. @ 17:25 :: Lénárt Anna

Szerző Lénárt Anna 164 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.