Lénárt Anna : A költészet varázsa

 

 

Bármely irányba indulok az élet kanyargós útján,

utamba akadnak tárgyak, emberek, általuk életek,

melyek segítségével szólhatok, elmondhatom, amit

érzek, sírhatok, kacaghatok, markomban tartom a csodát,

a papírra záporként hullnak a szavak, remeg a kéz,

amint a mindennapok és a képzelet szövetségre lép…

———————————————–

Alapgondolat. Mert igen, a költészet születik. Varázsosan. Varázzsal. Megszületik, hogy adhasson, hogy tovább nyílhasson. Szép gondolatokat írtál. Talán ezt kéne folytatnod, mert ez így “még” nem vers, ( de lehet nem is kell annak lennie ). Talán… továbbgondolva, bővebben… megírhatnád, nem versként a Verset.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.09. @ 18:34 :: Lénárt Anna

Szerző Lénárt Anna 164 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.