George Tumpeck : Letdown

Letdown

 

Az egekbe mutató középső ujj,

a keresztbe tett kacska kezem,

egy üveg bor és utolsó vacsora,

hideg kövön koppanó fejem.

Szinte látom a sátáni kacajt,

hallom a mosolyt az arcodon.

A tébolyult elme torz szüleménye

ott fekszik előtted a kínpadon.

Csak nézd meg, mit csináltál,

és büszkén vállald tettedet,

szemed hiába kémleli az eget,

az én lelkem csak lefelé mehet.

A pokolban tudom, több a barát,

hisz’ egyívásúak összetartanak,

tivornyát csapunk a túlvilágon,

míg az ördögök mélyen alszanak.

Te meg csak ülj a felhőcskéden,

és lóbáld mind a két lábadat,

a pokolban úgyis helyhiány van,

és ne akard látni az arcomat.

Volt rá időd, több is, mint elég,

nyújthattál volna segítő kezet.

Te csak eriggy az angyalokhoz,

én a pokolba mulatni megyek.

Mint hisztis kurva az oltár előtt,

pezsgőt bontva keresem a szót,

az arcokra fagyott kaján vigyort

magammal viszem, mint útravalót.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.08. @ 14:24 :: George Tumpeck

Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem