Marthi Anna : térmentve

 

 

 

aludni és verset is szeretnék írni

egyszerre bár ezúttal nem sietném el

alig vetemednék erre ha másképp is

megtöltene szívvel a közeli messzeség

reméllek idebent-csendembe bújsz

fáradtságomból kivermelnélek

jólesik bár kezed is csak gondolat lehet

legfeljebb magamba bugyolált lelked

érzést plántál mi belterjesebb

és szavakká csitul néhány ingerem

elanyátlanodtam kísérj el még

míg azt álmodom hogy elalszunk

születhet még itt türelem

ó ha fejedre simíthatnám végre

hogy egyszerűen csak van

és tőlem is kapható

ingyen térmentve

megsúgnám én

milyen is az a…

már alszom

álmodlak

van…

gyöngéden 

meglelem

megleled

neked

nekem

értünk is

most súgom

füledbe az

éteren

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak