Kis István Mihály : Álompor

Álomport hint csendes, őszi este,
hull az élet bűvös mákonya.

 

 

 

 

 

Álomport hint csendes, őszi este,

hull az élet bűvös mákonya.

Csalfán érint, becsap ez a beste.

Lenne inkább érett áfonya!

 

Betakarja ablakomat füsttel:

vakulj magyar, te se lássál, tót!

A hold, míg kirakva színezüsttel,

csak azt nézem, s írom a valót.

 

Kegyetlen az élet – folyton érzem –

kis honomban minden olyan más!

Az Ég tudja, mért ilyen a bérem,

s honnan jön a szúrós pillantás?

 

Nyakamon ül sok-sok szürke zsandár –

Utca népe borzalmat zenél!

A Ház előtt furcsa rigmust skandál,

kezekben a banki útlevél.

 

…Reggel, mikor nyiladozni kezdtem,

rózsát láttam az ég közepén…

Megfakult azóta, én meg lettem

őszi estén bódult és szegény.

 

Áfonyám is hervad már a kertben,

mely szememre gyógyítón hatott;

nem láthatom útra kelni versem,

(s hogy a nép a fákon mit hagyott);

 

s vajon Fejét e világi szennynek

Isten Fia meddig tűri még…

De majd hallom, ha angyalok zengnek,

s milliók dicsérik az Igét.

 

Álomporral fekszem, ha az alkony

elűzte a napnak záporát,

(magam vagyok, párnámon az arcom,)

s érzem omló, hűvös mámorát.

 

 

 

2013. március 10-31.

Legutóbb szerkesztette - Kis István Mihály
Szerző Kis István Mihály 35 Írás
58 éves vagyok. Több szakmában dolgoztam: esztergályos, állategészségőr, háztartási-gépszerelő. Felnőttként, 25 évesen érettségiztem. 1994-ben leszázalékoltak, jelenleg átmeneti járadékot kapok. Szeretem a verseket, de írni (a gyermek- és ifjúkori sikertelen próbálkozásokat leszámítva) csak idén, azaz 2010 februárjában kezdtem. Nincs kellő verstani ismeretem, de igyekszem tanulni.