Dobrosi Andrea : (F)ellángolás

kép internetről

 

 

Sarkon fordul a nyár, a kis kacér,

ki mosolyra csábul, mert visszatér.

 

Bennem is átvonul, már V alak,

lent október, mosolygó héja lak.

 

Lehet lenge ősz, máskor reszketek,

csak játszik, csupa báj, mint kisgyerek.

 

Most lágyan súg valami dallamot,

jövök még, meg kéne hallanod.

 

Egy utolsó fellángolás, mi illan,

s fáradságot érzek a vádlimban.

 

Mindent bevet azért is a naptár

lankadó erőt dúdol a nap már.

 

Dereng a vörös, méla rend megint

hűvös hajol a holdra messze kint.

 

Köd szitál, érnek hajnali cseppek,

égszürke por száll sárga ligetnek.

Legutóbb szerkesztette - Dobrosi Andrea
Szerző Dobrosi Andrea 0 Írás
Dobrosi Andreának hívnak, a múlt században születtem. Írok verseket, néha prózát. Mintegy 25 éve. Szeretek tartozni valahova, persze nem mindegy hova. Az azonos érdeklődési kör ezen előrelendít valamelyest, de fogékony és nyitott természet lévén könnyen beilleszkedek. Nincsenek különösebb terveim az írással, de életem része lett. Úgy érzem, ez jó így, hiszen a mindennapok őrlőfogai közt legalább van valami, ami élvezetet nyújt a számomra. Kedvenc költőim a Nyugatosok és az erdélyi klasszikusok, de kortárs irodalmat is gyakran olvasok. A számítástechnika által publikálási lehetőségeim kiterjedtek, s ennek széles spektrumát bizony ki is használom. Írok a http://www.kalaka.com/ címen megjelenő irodalmi újságba, de a http://retsag.net/ oldalon megjelenő Börzsönyi Helikonba is, ezen kívül verseim megtalálhatóak a http://iroklub.napvilag.net/ valamint a http://lancolat.blogspot.hu/ és a http://www.fullextra.hu/ portálon. A Facebookon a Holdpehely – az irodalmi fényforrás nevű csoportot vezetem