Mackódacról

Élt egy üresfejű medve, erejével fákat csavart,

messziről madarak lesték, mikor hozhat fészkükre bajt.

 

Ám egy napra szűk ösvényen fél’ rohadt almára akadt…

‘Szétlapítom!” – ámde ugyan kétannyi lett talpa alatt!

“Ejnye, mi ez?” – szagolgatta, s jókorát rúgott voln’ belé,

meg se mozdult, s káposztaként püffedt már a szeme elé.

“Irgum-burgum, bolondgomba! Bundám ilyet sohse látott!” –

s mogyoró bokorból tört egy karnyi vastag, jó husángot.

Ráhúzott a tök-kobakra, s mérgében addig csépelte,

a szűk ösvényt ez az izé szinte keresztbe lenyelte!

 

– “Hahó!… Mackó! – hangot hallott, csillogót, s Fenyők Tündére

mondá: – Lásd, e vörös gömb a civódás és viszály réme.

Amíg ütöd, addig dagad, s fejedre nő haragodban!”

– okítá a felsült mackót, s fényként suhant tova lombban.

 

Mackónk – bár meg nem szelídült, az üstökét vakarhatta,

s ütlegét már szánva-bánva tett szert számos gondolatra.

Míg lehiggadt, a gömböc is fehér borssá kisebbedett…

A mackóból így párolgott el a vásott, komisz gyerek!

 

2013. április 7.

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985