zavarba ejt a számolatlan idő.
hajnal vagy estfele szinte egyremegy,
naptár se szabdalja folyamlétemet.
eltelt egy év, vagy kettő is, nem tudom,
órámat – órával – át se állítom.
szundizik mobilom, csak a bim-bam óra
emlékeztet dallal régvolt kakasszóra.
nincs köteles keljfel, a nyugvás sem szabott,
hétköznap henyélek, ünnep ha dolgozom.
elrohan mellettem húszéves volt-magam,
ki hisz, bízik, tervez oly magabiztosan,
mosolygok rajt’ bölcsen, el nem téríthetném,
meg se állíthatnám, és így van ez rendjén.
egyszer összefutunk, s jót nevetünk együtt,
összecsúszott idő, miért is kergettük?
