2012 november
Az utolsó szó vágtat vad lovon,
lüktetve liheg s keresi mondandónk,
de a könnyes szem csak szelíd szót mond,
harag óriást gáncsol, lélek kormon,
hátrahőköl a vadló: Nem, nem mondom!
Mint a vízesés egy kínos káromlás,
zuhatag elmos minden tiszta anyát,
csak a szűz kövek emelnek gátat,
megfogja a mocskos káromló árat.
hátrahőköl a mocsok: Nem, nem mondom!
Lüktet a pogány polgár ereiben vér,
a munka is sarc, nem terem babér.
Hullanak kedvköveink bomlik a gát,
kín kedvünk aszalja maggá a mát.
hátrahőköl kő kövön: Nem, nem mondom!
Legutóbbi módosítás: 2012.11.12. @ 09:50 :: Radnó György
