P. Tóth Irén : Karnyújtásra

Nyomtatás

Egy karnyújtás,

és elérem a telet.

Egyre hidegebb van,

de itt bent, meleg.

Nézem, ahogy a szélben

levélszőnyeg lebben,

majd szél sodorja

egyre sebesebben,

tiltakozik a vágy,

hogy kiüljek a padra,

ezerszer jobb volna,

ha a nyár maradna!

Gyűlölöm a telet,

jégkabátba bújtat,

dérvirág takarja

deres homlokunkat.

Megáll tér, idő,

már a Föld se forog,

didergő lelkekben

félelem csámborog,

beférkőzik oda

hol nincs keresnivalója –

csontokba költözik

a halál talpnyalója.