Marthi Anna : Testiség

 

Levegőd veszem, összeforrt ajakkal.

Férfi illatod van, csurog a szappan.

Belénkoltja csendjét e játékos óra,

elkezdjük balról, jobbá tesszük azóta.

Hol én látok alig, hol te vagy alattam,

merészkedésig csókok záporán át faltam,

senkit nem ízlelnék, ha kéred, csak engedd

közelebb szavak csónakján a testiséget.

Legutóbbi módosítás: 2012.11.20. @ 14:23 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak