Vadászi Árpád : Fa

Nézd a fák homlokát

fénybe olvadt érem,

az id? kérgén át

szivárog a vérem!

 

Taposnak új telek

zöld levélruhámon,

ágtör? vad szelek,

kit?l kérjem számon?

 

Nyirkos, kusza gyökér,

sártól mocskos a hó,

a rossz odva kövér,

néma bennem a jó.

 

Ezer éhes bogár

a testemet falta,

sorsom kertje kopár,

derekamban balta.

 

Kerülget egy álom

t?lem egy arasszal,

már csak ezt dajkálom,

hadd lehessek asztal!

Legutóbb szerkesztette > Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.