Szeibert Éva : Hiányzol…

Búcsú egy hű baráttól…*

Elment…

utolsó pillantása

szívembe égett,

lehajtott fejjel,

barna búval búcsúzott,

szemében a fájdalom

halált sikoltott.

 

Elment…

nyolc éven át

volt önzetlen barát.

Ráborult a csend

és rám is.

 

Ülök némán,

arcomra

árkot vájt a könny,

ölemben pihen

egy elárvult nyakörv.

 

Hiányzol…

Legutóbbi módosítás: 2012.10.08. @ 18:33 :: Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?