Ha rámnézel, tényleg egy koldust látsz,
és abban reménykedsz, titokban forró
kísérleteket folytatok. Ha rádnézek,
tényleg egy görög istent, és remélem,
hogy a harmóniát csomagoltad, átadod.
Vajon milyen kísérlet ejtett rabul, mihez
szükséges a rongyolt test, vagy csak isteni
lelket kutyultam? Ültettem szeretetmagot.
A sok életadta lehet?séget megvontam,
karikacsapássá téve – szenved? vagyok.
Akarater?s, oly érthetelen bennem, mit
is jelent? Kitartás, talán azt, van amit
el kell felejtenem, de valami Istenként
belül újraterem. Elengedést gyakorlok,
így jojó lesz kedvenc kis játékszerem.
A kil?tt nyíl bumerángként visszatér,
és könnyedén elkapja kezem. Sétám
közben lábaim fáradhatatlanok, úgy
tudom szavakon lépdelek, és orgona
mód zenévé varázsolódnak tegnapok.
A felejtés szemben áll, matériaként
üdvözöl, így is lehet, látod, mondja
szeme, s én kutatom, gyógyszerekké
teszem, mások jelnek vélik, érezni
kell mi a jó nekem, vajon koldusként,
vagy az almás királyt lógatom idebent?
Legutóbbi módosítás: 2012.06.14. @ 08:25 :: Marthi Anna
