Marthi Anna : A megszelídültek cselekedete

Ha rámnézel, tényleg egy koldust látsz,

és abban reménykedsz, titokban forró

kísérleteket folytatok. Ha rádnézek,

tényleg egy görög istent, és remélem,

hogy a harmóniát csomagoltad, átadod.

 

Vajon milyen kísérlet ejtett rabul, mihez

szükséges a rongyolt test, vagy csak isteni

lelket kutyultam? Ültettem szeretetmagot.

A sok életadta lehet?séget megvontam,

karikacsapássá téve –  szenved? vagyok.

 

Akarater?s, oly érthetelen bennem, mit

is jelent? Kitartás, talán azt, van amit

el kell felejtenem, de valami Istenként

belül újraterem. Elengedést gyakorlok,

így jojó lesz kedvenc kis játékszerem.

 

A kil?tt nyíl bumerángként visszatér,

és könnyedén elkapja kezem. Sétám

közben lábaim fáradhatatlanok, úgy

tudom szavakon lépdelek, és orgona

mód zenévé varázsolódnak tegnapok.

 

A felejtés szemben áll, matériaként

üdvözöl, így is lehet, látod, mondja

szeme, s én kutatom, gyógyszerekké

teszem, mások jelnek vélik, érezni

kell mi a jó nekem, vajon koldusként,

vagy az almás királyt lógatom idebent?

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.14. @ 08:25 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak