Égzengés függönyén át
a vihar köhögőrohamai,
és a kicsapott ostor-fény.
Belázasodó szenvedély
az álmatlan éj. Rekesz
izomlazító gyöngysugár
habzik ajkadon, ott köt
békét jelennel a gond.
Finom cseresznyekezek
gyógybogyókat rejtenek,
a sötétség nyelve alatt,
de az eső torkán akadt.
Zsémbes magányt kuszáló
felhőrengeteg mögé
csúszik a holdsugár karja.
Mint pránáját, igazítja
meg kertjét a vihar.
Remény dohog gyermek
hangon, álmaikat élve –
bevésődik monogramod:
öntudat-imád villámlik.
Homlokráncok tükrében
bánatodat apró betűkből
szemezgeted mennybolttá.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.01. @ 20:36 :: Marthi Anna