Zarándokutunkon bejártuk Róma kútjait, tereit, templomait, megnéztük a Fórum romjait, a Colosseumot, a Vatikánt. Az utat a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium¹ tanárai szervezték. Tanárok, diákok utaztak el Rómába, mert: „Rómát látni, és azután meghalni…”
Mi szerencsések voltunk, hogy ezen a zarándoklaton részt vehettük férjemmel. Igaz, éppen keresztanyám ápolása foglalta le mindennapjaimat a munkám mellett, de ezt a lehet?séget nem szalaszthattuk el. Egy n?vérkét kértem meg, hogy az alatt a hét nap alatt, amíg távol leszünk, vigyázzon rá, gondoskodjon róla. Nehéz szívvel hagytam itt Juditot, de nem mondhattunk nemet.
A résztvev? tanárok, diákok között már az els? napon barátokra leltünk, Lojzi atyában pedig életre szóló lelki társra találtunk, aki a huszonötödik házassági évfordulónkon ââ?â?¬ templomban er?sítette meg azt ââ?â?¬ esketett minket össze. Kedvesen fogadtak be maguk közé, azóta is tartjuk velük a kapcsolatot. Idegenvezet?nk olyan helyeket mutatott meg nekünk, ahová egy turistaúton nem juthattunk volna el. Többször volt Rómában, m?vészettörténészként kiváló vezet?nk volt a templomokban, a Colosseumban, a Fórumon, a Vatikánban. El?ször Padovában álltunk meg, Szent Antal kápolnájában magyar misét tartott Lojzi atya nekünk, visszafelé pedig Assisiben néztük meg Szent Ferenc templomát. Ezek a helyek meghatározók számomra, férjemet Antalnak hívják, a nagyapámat Ferencnek, Klára, aki a Holdfivér és Holdn?vér c. filmben szerepelt, mint Ferenc igazi társa, szintén köt valakihez, a legkedvesebb barátn?mhöz, akinek sokat köszönhetek. Életük történetét, hitük áldozatát Giotto festményei mesélték el nekünk.
Rómában a zarándokszálláson kedvesen fogadtak a n?vérek, esténként a hosszú, fáradságos, de élményekkel teli napok után összegy?ltünk a teraszon, együtt költöttük el vacsoránkat, sokáig beszélgettünk. A Vatikánban, a Szent Péter Bazilikában hallgattunk francia, olasz misét, minden nemzet zarándokai ott gy?ltek össze, ahol számukra tartották papjaik a szertartást. Belehallgattunk ezekbe, de igyekeztünk a magyar Bakócz-kápolnába, ahol kifejezetten nekünk tartotta Lojzi atya a misét. Másnap II. János Pál pápa adott audienciát, ahol a többi nemzet zarándokai mellett mi is összegy?ltünk a téren. Bemehettünk az egyik terembe, ahol testközelb?l láthattuk az általunk nagyra becsült pápát. Igaz, csak egy pillanatra, mert amikor a helyünkre igyekeztünk, megálltunk, de a test?rök tovább irányítottak bennünket. A kivetít?r?l azonban követhettük az egész szertartást, a sok-száz résztvev? köszöntését, amit a pápa ââ?â?¬ id?nként elcsukló hangon ââ?â?¬ azokon a nyelveken mondott el, ahány nemzet vett részt.
II. János Pált azóta már boldoggá avatták, szentté avatásának el?készületei is elkezd?dtek. Olyan hatással volt rám és a mindenkori zarándoklatokon részt vev? milliókra ez az audiencia, a pápasága alatti látogatásai a világ minden tájára, azok a beszédek, amiket elmondott, egész áldozatos tevékenysége, ami példa nélküli. Függetlenül nemzetiségre, fajra, nemre, b?rszínre, s?t, még az ateistákra is nagy hatással volt. Áldást osztott minden résztvev?nek, a súlyos beteg pápa lelki erejét látva már akkor szentként tisztelte mindenki.
Amikor beléptünk a Szent Péter bazilikába, a világ leghatalmasabb katedrálisába, ahol láthattuk a legnagyobb templomok méreteit, megdöbbentett, hogy mind beférne ide, milyen pici a mi bazilikánk is. Elámultam monumentalitásán. Els? pillantásom a Pietàra esett. Michelangelo szobrát, ezt a semmihez sem hasonlítható gyönyör? alkotást ma már csak golyóálló üveg mögött láthatjuk. Egy ?rült kalapáccsal ütött lyukakat e szentséges szobron. Természetesen sok albumban láttam már, de ez, hogy a legnagyobb m?vész, Michelangelo alkotását eredetiben nézhetem, minden eddigi élményemet felülmúlta.
A szakrális m?vészet, az Ars Sacra kis hazánkban, a Kárpát-medence minden országában leny?gözött. Az ókori építészet emlékei, a középkori freskók, a kazettás mennyezetek ábrái, a fából készült oltárok, szobrok a környez? országokban sok helyen fellelhet?k, Magyarországon több száz templom dicsekedhet velük, de amit Rómában láthattunk, azt sohasem felejthetjük el. A Sz?zanya halott fiával, Megváltónkkal ölében ââ?â?¬ ez a legnagyobb m? az emberiség eddigi alkotásai közül. Láthattam a csíksomlyói Babba Máriát, a Boldogságos Sz?z Máriát, az tett hasonló hatást rám, csak zokogva tudtam csak megérinteni ?t is, de a Pietà mindenek feletti.
Michelangelo egész életét végigkísérte az ókor hatása, ez fellelhet? a firenzei, római síremlékein, a vatikáni freskóin egyaránt. A Sixtus-kápolnában megnézhettük azt a mennyezetfreskót, amit IV. Sixtus pápa rendelt meg. II. Gyula pápasága alatt festette ki Michelangelo a kápolna boltozatát, majd III. Pál idején az oltárképet is. II. Gyula pápa (még életében) síremlékének kidolgozását is rábízta, majd a Szent Péter sírja fölé épült ókeresztény bazilika helyébe hatalmas katedrálist kívánt emeltetni. Ezt a pályázatot Bramante nyerte el, majd halála után Raffaello és Michelangelo tervezte meg a kupolát. Egy francia bíborostól kapott megrendelésb?l született ez a carrarai márványszobor, ami huszonnégy évesen egy csapásra híressé tette Michelangelot.
Ez a szobor eltér a pieta-festmények és -szobrok ismert anyaábrázolásaitól. Mária itt nem a végtelen fájdalmat átél?, egyetlen fiát gyászoló édesanya, hanem ifjú, tiszta arcvonású Sz?zanya. A tehetetlen fiatal férfitest és az azt ölében tartó fiatal n? bemutatásában mégis jelen van az anya-gyermek kapcsolat. Mária súlytalan teherként dajkálja a halott Krisztust, olyan gyöngéden tartja ölében, mint egy kisgyermeket. A szobrász Mária térdét hatalmas drapériákba burkolta, ezáltal a Sz?z derékon alul megnagyobbodott. A m?vész zseniális módon ábrázolja ?ket, az anya ölében elfér Krisztus, a két alak harmonikusan simul egymásba. A Madonna keblén futó szalagba véste: „Michelangelus. Buonarrotus. Florentin. Facielat ââ?â?¬ a firenzei Michelangelo készítette.” A m?vész sok más m?vét is ismerem, ami szintén óriási értékekkel bír, de ehhez, a Pietàhoz egyik sem fogható.
Anyaként átérezhettem Mária fájdalmát, de azt a nagyságot is, ami ezen felül tudott emelkedni. Mindannyiunk édesanyja vállalta Istent?l ráruházott feladatát, nem mindennapi sorsát, ami elrendeltetett számára. Mindannyiunknak példát adott, mert ? tudta, mit miért tesz. Szent Sz?z, de szenvedése fia elvesztésekor mégis emberi. A nagy szobrász megalkotta a világ legszebb m?vét, én pedig könnyeimen át már az értünk szenved? Krisztus feltámadását is látni véltem. Ezt csak egy nagy tehetséggel megáldott m?vész alkothatta meg. Istent?l kapta mindazt, ami erre késztette. Hitemben meger?södve léphetek tovább Istenünk nyomdokain utamon.
¹ Édesapám a Fráter György Katolikus Gimnáziumban (Miskolc, H?sök tere 7.) tanított, harctér és hadifogság után ide jött vissza tanítványaihoz. Ez a gimnázium már Földes Ferenc nevét viseli. Miskolcon a Városház tér 6. alatt m?köd? katolikus gimnázium ?rzi a régi nevet
