Ady Ágota Melinda : Lélekvesztő

 

A szörny lehelete síkokra bontotta,

egyenlő részekre tépte az emléket,

melyben mindig is ő volt a lényeg.

Majd utolsó szobám ajtaján belépve

elvakította a kiáradó napfény,

mit addig hét lakat alatt tartottam.

 

Szerelmem lepkehálót font köré,

Ariadné voltam, Naxosz szigetére

kirakott, vágyak elhasznált tárgya.

Bíztam a sorsban, istenek ígéretét

elhittem, mert hinni kellett valamiben,

magányomat némiképp enyhítették

a magasztos, de hazug szavak.

 

Mámorpercek izzó parazsa

sütött lelkem hamujába billogot,

pár lépésre volt boldogságunk zárt kapuja,

Dionüszosz.

 

Itt bolyongok köztetek,

félig tébolyultan Thészeuszt keresem…

Nem láttátok? Nem ismeritek?

Aranyfonalat már szőttem,

az hiába volt.

Most erős kötéllel

léptem át az örökkévalóságot.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Ady Ágota Melinda
Szerző Ady Ágota Melinda 0 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...