Maretics Erika : Szanzavéra

 

A szomorúság h? kísér?,

utamon tölgyerd?

hajlongva zsong,

aggastyán fa tornyosul elém,

oldalából f? n?,

olyan, mint én.

 

Szívós szanzavéra koszorú

cicomátlan simul

szélt?l borzolt

hajamra, szégyentelen virul.

hiába, a ború

ma megorrolt. 

 

A sorvadó testbe bezárva,

sorsom kalodája

nem enged el,

csuklóm nehéz abroncs szorítja,

míg vágyom a jóra,

rángva ölel.

 

Amikor a vér nem csörgedez

ereimben többé,

dédelgetett

gondolatom csak a tegnapé,

megnyugszom, sorsom ez,

mélybe vezet.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.05.25. @ 21:46 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.