Koosán Ildikó : Tévedés

 

Tévedés

 

                               Koosán Ildikó

 

 

 

Elt?nt a zaj, az árnyék s?r?jébe ’

tenyérnyi rés nyílott az ég felé,

békesség áradt, és lelkemig érve

nyugtatón fonódott homlokom köré.  

A zizzenés, nesz kvarckristály- harangja

kondulatlan csöndbe temetkezett,

kék forrás fakadt szótalan magamba,

szél-fodor borzolt, illatlehelet.

 

És nem volt senki, sem közel, sem távol,

magamnak tudtam minden fényteret,

és senki, aki igaztalan vádol,

és semmi ami bánt, vagy fenyeget.

A természet hordott öblös tenyerén,

hangyabolyt figyeltem id?tlenül,

?k szorgalommal, elábrándozva én,

?smetronómra hangolva belül.

 

Órák múlhattak, pillanatnak véltem;

fönn magányos csillagkapuk nyíltak,

harmatcsepp könnyek fénylettek a réten,

amit azt est ködfátylai sírtak.

Szárnyakat bontott bennem a gondolat,

ajkamra tódúlt, igék születtek,

mondani kezdtem valami fontosat,

de észrevettem, nem ért? füleknek…  

 

 

Szombathely,  2012. május 30.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 952 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.