Böröczki Mihály - Mityka : Péterszeg

 

Az ölelésre nevelgetett ága

nyers akarással belenőtt a fába,

még látszott, ahogy nőtt, ahogy alábújt,

a kéreg fájt, majd áldón beleájult,

vad igyekezet hajtotta az ágat,

míg tisztes öblöt mélyített magának,

a jó szándék lett apránként a veszte,

míg szülejével összenőtt a teste,

a nagy kéket már pattant zölddel lesték,

a gyökereket húzva növesztették,

az ég akarta – eggyé lélegezzen,

de más sors ült a fűrész-marta sebben,

ki tudja már, mit cipeltek halálig,

a tarra vágott erdők csonkja fázik,

s bár egy faöltőt bízott rá az élet,

a test erős lett, ám az ág keményebb,

most balta moccan lustán balra-jobbra,

az ember megleng összezavarodva,

s az ág már nincs, csak heg marad belőle,

de deszkájának, mintha szeme nőne,

a kalapács is tétovázva rezzen,

s a szög görbülten peng a Péterszegben.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.28. @ 18:23 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.