Boér Péter Pál : Tűrés-tavarás

 

 

Tar-lón kell zsebkendőt tűrni. Megbotránkoztató! A kopasz sörényes sem vonzza, de legalább ne hordozható kutyafőkötő lenne zsámolya, bár akkor zseb ebkendő lenne talán a neve… Töp-rengett, de megijedt és leállította magát, mert a szejzmikus hullám rettegéssel töltötte el, ezért burkoltan az elsettenkedés csábos gondolatával kezdett el kok-e-tálni… és megijedt. Soha, de soha nem ivott koka lét, ácsingózó tálcáról főleg nem!

Most akkor mi van v-ele, V alakú elem lett? Afféle akkumulátor, tápegység erőltető? Igen, ő erőlteti, meg a tető is tiszta erő… Ott valahol, a völgy alján csobogó patakban… A pata-k… nem bírta folytatni, hogy szép. Már kával mondják, újabb módi szerint a lóláb ékesítőt? Leresz-elem, gondolta és felnyögött. Egy újabb akkumulátor! Hol ered, hová merüljek zöld rétből biztonságba? A gondolat is ijesztő, hogy bíz ha alámerül, hal lesz belőle, ton és kifogják a halászok.

Hal-ászok… Ezek úgy látszik, nagyon szeretnek kártyázni, náluk sügér jelzi a legmagasabb lapot. Vajon, a delfineket is kifogják? Ők nem is halak. Alakban bár azok, de tüdős úszók ők… Ez életveszélyes! A horgászok, vízbéliek cselszövésére használják az úszókat, spárgán. Ezek is kellemetlen szavak, mert nincs kellemük. A spárga kín, mely rövidített tornai repesztés….

Már kész volt a tarló elhagyásra, sem sörénytelen, sem főkötős eblány nem vonzotta. Iszkolt szívdobogással, csak magának mondogatta.

– Nyelvem nem ijeszthet meg, sem ami a számban van,  sem az, amit beszélek. Bár égnek áll a hajam, de semmi köze a borzokhoz! Alomnyi van belőlük, alomnyi lom.

A külvárosban lecsendesedett, s midőn egy bombanő jött vele szembe, fedezékbe dobta magát, fedező ékben és a veszed-elem, újabb akkumulátor vásárlásra ajánlkozott, név szerint neki célozva.

Szegény … Hova lett, a már nem a mai? Zsebre vágott kezekkel kiszállt a kaszáló emlékéből és boldog bulldog csaholásával, csiholt pattintható jövőt magának. Fel sem tűnt neki, hogy nem menőt akart.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/