Berta Gyula : Légycsapó a napsütésben

 

Nem is értettem, hogyan kerülhettem ide, erre a napfényes, nyárvégi területre. Vártam, mert a telefonbeszélgetés alapján hamarosan meg kell jelennie az épület e részén a barátomnak. Amíg vártam, nem teljes bizonyossággal, de úgy ítéltem meg, hogy talán az árnyékos épületrészr?l, de mindenképpen valahonnan a közelb?l ütemes csattogás volt hallható. Kíváncsi ember lévén, no és várakozásomat is megszínesítend?en néhány lépéssel a csattogás keletkezési helyére vittek lábaim. Egy körülbelül velem egykorú, ám szakállas férfi ââ?â?¬ jómagam is szakállas vagyok, ám biztosíthatom az olvasókat, hogy nem saját magammal találtam magamat szemben ââ?â?¬, tehát egy szintén szakállas alak, légycsapóval a kezében, hadakozott, a legyekkel. A legyek azonban mit sem tör?dtek ezzel, csak röpködtek, s néha szemtelenül le-leszálltak. Ugyanakkor az elmélyülten csapkodó ââ?â?¬ ott világosodott meg, el?ttem, nem más, mint a barátom ââ?â?¬, aki ezek szerint már ott volt a megbeszélt találkozási helyen, el?bb, mint azt én hittem.

Amint kiléptem az árnyékból, Öcsi barátom nyugalomra intett. Csupán egy pillanattal kés?bb egyetlen csapással kett? legyet ütött le. Megdöbbenésemet felfedezve egyértelm? magyarázatát adta a dolognak:

ââ?â?¬ Nagyon el vannak szemtelenedve ââ?â?¬ mondta, s kezét nyújtotta, akárcsak régebben is. ââ?â?¬ Szia! ââ?â?¬ üdvözölt, és már újabb légy fölött lengette a halálosztó légycsapóját.

ââ?â?¬ Miért csapkodod le ?ket, Öcsi?

ââ?â?¬ Nagyon sokan vannak. Te nem vetted észre?

ââ?â?¬ De, talán igen, ám szerintem attól, hogy néhányat leütsz, nem sz?nik meg az inváziójuk.

ââ?â?¬ Rendben, még el fog tartani egy darabig, amíg eléggé megritkítom ?ket, de van id?m…

ââ?â?¬ Ezt hogy érted, mit?l lenne rendben?

ââ?â?¬ Mondom, van id?m. Nemsokára a végére érek a dolognak, már csak tíz-húsz van, ahogy láthatod is.

ââ?â?¬ De, Öcsi… Mindig újabbak jönnek, nem?

ââ?â?¬ Ne aggódj, a túloldalon is van egy gyerek, ?, azokat ritkítja.

ââ?â?¬ Hogy vagy egyébként, és egyáltalán hogyan kerültél te ide?

ââ?â?¬ Mi az, hogy „ide”? Én már régóta itt vagyok. Amióta kiírtak táppénzre.

ââ?â?¬ Mikor mentél táppénzre, Öcsi?

ââ?â?¬ Nem tudom, pontosan, úgy két-három hónapja. Amikor a balesetem történt.

ââ?â?¬ Én nem is tudtam, hogy baleseted volt. Hogyan történt?

ââ?â?¬ Emlékszel te még biztosan Piroskára.

ââ?â?¬ Igen, mi van a feleségeddel?

ââ?â?¬ Feleségemmel? Nincs feleségem, már évek óta nincsen. Elváltunk. Nagyon gyenge volt idegileg. Amikor elkészültünk az épülettel, egyszer csak azzal állított haza, hogy írjam alá: kölcsönös megegyezéssel elvállunk. Azután még kb. egy évig itt élt velem, de akkor már volt neki az amerikai pasija.

� Milyen amerikai pasi?

ââ?â?¬ Nem tudsz, te semmit, Gyuszikám. Sokáig én sem tudtam, de egy szép szombati napon, betonozás közben felvilágosított a szomszéd, aki segítette keverni a betont, hogy hétköznapokon néha megáll itt egy amerikai autó, s Piroska elt?nik a lakás h?sében, karján egy nigger katonával.

ââ?â?¬ Ezt nem hiszem el, hiszen ti szerelmi házasságot kötöttetek, ha jól tudom…

ââ?â?¬ Gyuszikám! Most mondd meg nekem ?szintén, ti a Babszival szerelemb?l házasodtatok?

ââ?â?¬ Tudod jól, hogy igen.

ââ?â?¬ Tudom, de ti is már biztosan meguntátok az egészet.

ââ?â?¬ Nem, Öcsi, nem hiszem, hogy meguntuk volna. De beszéljünk inkább rólad! Milyen baleseted volt, amit mondtál is?

ââ?â?¬ Sajnos nem igazán emlékszem már, hogyan is történt. Ezt kérdezték t?lem az orvosnál is, de csupán arra emlékszem, hogy segítettem a f?nökömnek, egy függönykarnist kellett felszerelni nála, de… szóval fel is szereltük, tudod, hogyan megy az ilyen, ittunk néhány sört is, nem sokat, erre biztosan emlékszem, de arra már nem, hogy mi a ménk? miatt kellett engemet az utcára kitenni.

ââ?â?¬ Ki tett ki az utcára és miért?

ââ?â?¬ A f?nököm, mert szerintem így akarta a létszámleépítést megoldani. Sokan, de mégis… Á, hagyjuk!

ââ?â?¬ Már miért hagynánk, segíteni szeretnék neked.

ââ?â?¬ Azt tudom, Gyuszi, ismerlek, de nézzed meg, hova jutnak az ilyenek, mint mi is?

ââ?â?¬ De miért vagy itt, Öcsi, miért nem mész haza, hiszen…

ââ?â?¬ Hiszen mi? Hova haza? Most itt vagyok, majd talán egyszer nem.

ââ?â?¬ Volt egy kis els? emeleti lakásod, nem?

ââ?â?¬ Meg is van ââ?â?¬ veszi el? a kulcsot, s mutatja. ââ?â?¬ A n?véreméknél volt egy ideig, de visszakértem, miel?tt… Ezt nem tudhatjuk, kiben mi lakozik.

ââ?â?¬ Öcsi! Milyen baleseted volt, és hogy kerültél ide?

ââ?â?¬ Nem tudom, amire emlékszem az, hogy f?nököm ki akarta adni az utamat. Azt javasolta, hogy menjek el, vizsgáltassam ki magamat. Én hülye elmentem. Azóta itt vagyok.

ââ?â?¬ De mivel magyarázzák, hogy itt tartanak?

ââ?â?¬ Nem tartanak itt, hazamehetnék, csak azt hiszem, most se táppénzen, se pedig munkahelyen nem vagyok.

ââ?â?¬ Hogyan lehet ilyen? Itt valami nem stimmel…

ââ?â?¬ Nem stimmel itt semmi, de ha meggyógyulok, hazamegyek, ez biztos.

 

* * *

 

Az üzlet tele volt vásárlóval. Az ajtón tömegesen özönlöttek, ilyent még életében nem látott, habár emlékezett, mit is mondott a felesége: itt mindent megkaphat az ember, és mindent olcsón. Így lehet igazán takarékoskodni: az ember ââ?â?¬ vagy inkább csak a felesége ââ?â?¬, bemegy egy ilyen üzlet-féleségbe, így hétvége el?tt, s mindent, de mindent megvásárolhat, szinte fillérekért. Hiába, ezt teszi a hírnév, no és nem utolsó sorban a min?ség. Ez van a reklámokban is. A sokaságban mindig akad ismer?s, most például itt van Laci is. Olyan egyértelm?, ? Laci, de honnan is ismer?s? Megvan! Az Öcsivel és még három másikkal szoktak zenélni, táncházat csinálni, és ilyesmi.

� Hello, Laci!

� Szia!

ââ?â?¬ Voltam tegnap Öcsinél. Tudtad, hogy hova került?

ââ?â?¬ Bekerült a pszichiátriára, ha jól tudom.

ââ?â?¬ Jól tudod, sajnos, ám nem értem, mi miatt?

ââ?â?¬ Hát én nem csodálkozok egyáltalán. Mondtuk is neki, ne igyon már annyit, mert ez nem vezet jóra.

ââ?â?¬ Ivott az Öcsi?

ââ?â?¬ De még mennyire. Nem csak úgy, mint régebben, nem állt meg egy-két korsó sör után, hanem néha már reggel is részegen találtam az utcán. Volt úgy, hogy már hajnalban ott hentergett a sárban, nyitás után egy órával.

ââ?â?¬ De miért ivott ennyire?

ââ?â?¬ Nem csak elváltak Piroskával, de Piroska már a gyermekeket is kijuttatta a néger ipse hazájába. Ha jól tudom, már Piroska is ott él, s Öcsivel nem tartják a kapcsolatot, a gyermekei sem.

ââ?â?¬ Szomorú történet, de szerintem még nem végleges a dolog. Én úgy gondolom, hogy Öcsit a lakása megszerzése reményében próbálják benn tartani a pszichiátrián.

ââ?â?¬ Nem lennék én ebben ennyire biztos. Mondom, Öcsit számtalanszor láttam az utcán, a földön fetrengeni, halálra itta magát szerintem. Az utóbbi id?ben a próbákra sem járt, mindig csaknem a befejezésére ért oda. Akkor aztán be-beszállt még a nagyb?g?jével, de ott is olyanokat csinált, mintha még életében nem játszott volna. Azután, egy alkalommal azt jött csak közölni, hogy többet nem tud jönni, el kellett adnia a nagyb?g?t.

 

Az utcára kilépve meglep?en hideg leveg? didergette meg a vásárlókat.

 

 

* * *

 

ââ?â?¬ Mondja, fiatalember, maga is ide vár?

ââ?â?¬ Igen, de én majd utolsónak szeretnék bemenni.

� ???

ââ?â?¬ Nem magam miatt vagyok itt, érdekl?dnék csupán…

ââ?â?¬ Nem kell utolsónak lennie, hiszen nálam el?bb is érkezett.

ââ?â?¬ Jó, köszönöm, akkor majd…

ââ?â?¬ Kérem a következ?t!

ââ?â?¬ Jó napot kívánok… én azért jöttem…

ââ?â?¬ Gyógyszerért?

ââ?â?¬ Nem, hanem van nekem egy barátom, akit önök kezelnek, s azt szeretném megtudni, hogy voltaképpen mi a baja, mikor épül fel, mikor tud újból munkába állni?

ââ?â?¬ Bizonyára ön is tudja, uram, hogy csak családtagok részére adhatunk felvilágosítást.

ââ?â?¬ Nagyon jó barátomról van szó, segíteni szeretnék neki csupán.

ââ?â?¬ Értem én uram, de ön családtagja a betegnek?

ââ?â?¬ Nem vagyok családtagja, csak megpróbálok az lenni, hiszen neki, szegénynek már nincs családja. Öcsit elhagyta a családja, kimentek Amerikába, ? pedig egyedül maradt. Felépítette a kis családi fészket és így járt.

ââ?â?¬ Ja, sejtem már, kir?l van szó. Akar vele beszélni?

ââ?â?¬ Nem, köszönöm, inkább érdekl?dnék…

ââ?â?¬ Mondtam már, hogy nem adhatunk információt, csak családtagoknak.

ââ?â?¬ Megértem én, asszonyom, de legalább azt árulja el, legyen szíves, hogy mikorra várható a felépülése, mert a kezelést követ?en, ha innen kikerül, segíteni szeretném, már amennyire tudom.

ââ?â?¬ Sajnos nem tud segíteni rajta, s más sem. Öcsi, mert így hívják, úgy-e? Öcsinél jelent?s mérték? agysejt-pusztulás következett be. Sajnos, mint bizonyára ön is tudja, az agysejtek nem pótlódnak.

 

* * *

 

ââ?â?¬ Öcsi, beszéltem a doktorn?vel…

ââ?â?¬ Igen? Na és mit mondott, mikor mehetek haza?

ââ?â?¬ Nem tudom, azt nem mondta, viszont szóba került, hogy te nagyb?g?ztél, nem is olyan régen.

ââ?â?¬ Gyuszi, én már eladtam a nagyb?g?met. Nem volt értelme tartogatni, mert… Szóval nem értem magam sem, de egyik alkalommal azt figyeltem meg, hogy fogalmam nincsen, hogyan kell játszani rajta.

ââ?â?¬ Ezt nem hiszem el, hiszen bejártátok Európát, felléptetek nagyon sok helyen, és most azt akarod velem elhitetni, hogy elfelejtetted a megszólaltatását? Szerintem van erre megoldás: hoztam egy furulyát neked.

ââ?â?¬ Gyuszi! Megismerem, ezt a hohner furulyát még én adtam neked. Most vissza akarod adni?

ââ?â?¬ Arra gondoltam, hogy ha már a nagyb?g?t eladtad, ezt megtarthatnád, nagyon szívesen visszaadom, ha elfogadod.

 

* * *

 

A városi pszichiátriai osztály napsütötte oldalán vígan röpködtek a legyek, néha meg-megpihentek az ódon épület falán. Kissé távolabb, talán ott, ahol a liget fáit el?ször lehet megpillantani, a fák h?s árnya alól, talán egy gyermek furulya-játéka hallatszott ki. Nem volt m?vészi játék, valószín?leg az els? próbálkozásokat sodorta a szél szerte-szét.

Legutóbb szerkesztette - Berta Gyula
Szerző Berta Gyula 82 Írás
Műszaki végzettségű, irodalom és művészet-kedvelő ember vagyok.(amikor forró nyári napon ködszerűen szurkálja bőrödet az eső; amikor segítséget kérnek és nem tudsz ellenállni...-az az én nevem)