Vadászi Árpád : Sírfeliratok VII.

Az új házában t?z támadt valamilyen okból,

csak egy kupac hamu maradt ez emberi tokból.

 

Életében egyetlen kicsi hibát vétett,

a halált választotta, nem pedig a létet.

 

Elvágta a karrierét,

mert elvágta a kari erét.

 

Elhagyta e világot, elhagyta övéit,

most csak a túlvilág és a sír az övé itt.

 

Szeret? családja ásatta e hantot,

miután ? végleg letette a lantot.

 

Addig falt,

míg meg nem halt.

 

Többé már nem fáj a feje,

hirdeti ezt a fejfája.

 

Fényesen éltem, most fizettem meg érte,

az ördög a lelkemet kérte. Megérte!?

 

Elszivárgott bel?le az élet,

porhüvelye az enyészeté lett.

Nem tehetünk semmit már ellene,

de mindig él sugárzó szelleme.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.