Marthi Anna : Alvás

 

kiapadhatatlan megnyugvást rejt

alvásraktáramba belesni ahol

álomország ösvényeire tévedek

… épp a modern kapun be

majd felfelé sietsz…

bármelyik csigalépcsőn találkozunk

és mindig gombóchasunk ejtőernyője nyílik

állunk kivágva a valóságból

érzésruhában torokvirágaink

kibújnak állunk szólásra tárt

ajak kiperdül az első hang

szárnyszoknyás csengőként

kisharang s csak bongja-súgja

megleltelek ma alig néhány

röpke nézős pillanatba font

szerelmes intonációra

Legutóbbi módosítás: 2012.02.04. @ 18:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak