Szendrői Csaba : Vakablak


fekete fény jön be a nyitott ablakon.
magam vagyok, magam alattomos,
lom lantom alant poros, piros leped?n
repülök, epedek. e züllött

világ, elég volt a vélt való veled.
vagyok, ha jó, ha nem, lehet, neked
adom ezt, ez esztelen hajlamom.
na mondd, milyen vagyok? kezed

hagyom a semmibe. lebeg, robog
a föld, ez eltökélten önt id?t neked.
ma most van, két mutató között való,
s megakad a semmin opálos szemem.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...