Seres László : Ősutód

2011.06.08. Seres László Vers 23
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Jön, mosolyt hordoz, kezet fog velem,

csúszva-mászva tornyosul fölém.

Alap vagyok, ő rajtam fal, födém.

Génjeim ág-bogán jobb-felem.

 

Véremből sajdult, úgy vágyom sután

visszaálmodni magam belé

 gyermekéveimmel egymás után,

hogy én lehessek ő. Ő meg én.

 

Csikófogaim már rég elhullattam,

vezet kézen fogva szembe a Nappal.

A lét ízeire még fel se eszmél.

 

Csak néz rám, neki természetes rend ez,

örülök, hogy jeleneteket rendez,

s szól, Papa most egy kicsit Te szeressél.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.06.08. @ 17:12 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.