Bocsásd meg nekem,
hogy ebben a bolond világban
úgy tudok gyémántot teremni,
ha egyre csak égek
magas hőfokon, akár
mennydörgésben a viharfelhők násza
gyökeret eresztek e felbolydult zúgásban.
Bocsásd meg nekem,
hogy ebben az őrült világban
úgy tudok levegőt venni,
ha egyre csak égek.
Tűzdelejes paripák fél igazságában
némul el a hangom,
de meg soha nem alkuszom.
Bocsásd meg nekem,
ha néha lázas óráimban
acéllepkékről álmodom,
a tájat mardossa a rozsda,
minden fogyatékos,
mint a pásztor nélkül maradt csorda.
Bocsásd meg nekem,
hogy ebben a tajtékos világban
úgy tudok csak élni,
hogy szabadeséseimben
mindig Rád támaszkodom,
holott az Öröklét ígéretét
nem Te dalolod,
de képes vagy megrepeszteni
az Ég fenséges kupoláját,
s reggelre az én lelkemben
minden csupa gyémánt.
Legutóbbi módosítás: 2011.06.08. @ 17:36 :: M. Fehérvári Judit
