Marthi Anna : Este a tetőn

 

hűvös ma a nyári este

végre útra kel

napfénynek ösvényén

pattan egyik fa lombjáról a másikra

forog a két ablak között

bejáratos a pincébe

felér ide a tetőre ahol vagyok

kicsavarhatom egy hűs felhőből

az érzést hogy tág a tér

leheveredik a hintaszékre

és pokróc rojtjain zenél

egybegyűlik a madarak dalával

és a létezésbe vetett hitét

visszakapja a balga is

ropják valahol ide hallom

a jövő rezdüléseit

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak