M. Fehérvári Judit : Könyörgő körmeneti ének

2011.05.18. M. Fehérvári Judit Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
*

 

 

Hosszas a letenye, minden élő és holt

belekerült, ki  körmenetébe belekóborolt.

Isten irgalma magasságos, akár az Ég,

nem reszketnek már a szentek sem,

holott itt a tél.

Ködök homályába vesztek az erdő fái,

a szakralitás ezeréves litániái

közöttük zajlottak és értünk zúgtak,

S mégis…

Gyermekként felvertem magányukat, úgy fáztam,

titkokat kerestem, ködökre vágytam,

s midőn…

Megriadtak a bujdosó levelek avarhantjai,

lelkem kútjában a víz indult rothadásnak.

Összekulcsoltam kezeim, évek múltak szűken,

vagy évszázadok peregtek, már nem emlékszem.

Szerelmed tüzétől bomlott ki tavaszom,

jőhetnek Tamások, mert felépült hegyemen a város.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.18. @ 17:15 :: M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.