Havas Éva : Fények ülnek

Fények ülnek a táj vállára,
zöld mosoly terül a dombokon,
ábrándos hajtások lesnek a nyárra,
kisimul red?zött homlokom. —
ez a red?zött homlok annyira nem költ?i — már-már biológiai szakszónak hat —

Nézek szépséges táguló világba, —-
a szépséges el?tt egy nével? hiányzik —
örömkönny borítja két szemem, —
akár öröm, akár bánatkönny, az nem borítja a szemet, hanem/esetleg — örömkönny homályosítja két szemem — vagy —örömkönnybe lábad két szemem —
tudom, hogy vársz s Te érzed: várlak, —
ennyire ne bonyolítsd a találkozást vársz / várlak — nem szép gondolati-páros —
egymáshoz simít a végtelen…

 

 

—–

 

Ez így, ebben a formában elég gyenge versre sikeredett Éva.

Nem szép költ?i eszközöket használsz, túlírt, vagy éppen közhelyszer?. Az érthet?ség mellett, arra is oda kell figyelni, hogy ne csak a szavak legyenek “szépek”, hanem a vers bels? szépsége is látszódjon.

A szórendre javaslom, jobban figyelj oda. Tipikus hiba a verseidben, hogy a rím kedvéért felcseréled a szavakat, és így értelmét, érthet?ségét, értelmezését veszti.

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))