Fények ülnek a táj vállára,
zöld mosoly terül a dombokon,
ábrándos hajtások lesnek a nyárra,
kisimul red?zött homlokom. — ez a red?zött homlok annyira nem költ?i — már-már biológiai szakszónak hat —
Nézek szépséges táguló világba, —- a szépséges el?tt egy nével? hiányzik —
örömkönny borítja két szemem, — akár öröm, akár bánatkönny, az nem borítja a szemet, hanem/esetleg — örömkönny homályosítja két szemem — vagy —örömkönnybe lábad két szemem —
tudom, hogy vársz s Te érzed: várlak, — ennyire ne bonyolítsd a találkozást vársz / várlak — nem szép gondolati-páros —
egymáshoz simít a végtelen…
—–
Ez így, ebben a formában elég gyenge versre sikeredett Éva.
Nem szép költ?i eszközöket használsz, túlírt, vagy éppen közhelyszer?. Az érthet?ség mellett, arra is oda kell figyelni, hogy ne csak a szavak legyenek „szépek”, hanem a vers bels? szépsége is látszódjon.
A szórendre javaslom, jobban figyelj oda. Tipikus hiba a verseidben, hogy a rím kedvéért felcseréled a szavakat, és így értelmét, érthet?ségét, értelmezését veszti.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.27. @ 21:15 :: Havas Éva