Kopasz kobold kóvályog fent,
kietlen szűk meredélyen,
nehéz terhe, amit elcsent,
nyomja vállát jó keményen.
Dionüszosz demizsonja!
ép elmémet teli zsongja.
Miféle bort hoztál szolga?
Fejed hullik majd a porba!
Erdő mélyén száz a bánat,
kis csatlósom sosem fárad,
sehol sincs már szíve honja,
álmát velem összefonja.
Mélán battyog az éji hold,
minden kérdést lassan kiolt,
jégbe fagyott gondolatom,
messzi földön hátra hagyom.
Korhadt ágon bogár perel,
szellő szóra tovaszelel,
fut az idő, hasztalan dúlt,
nincs számára: jövő se múlt.
Ifjúságnak örök éltje,
Heszperiszek üde vértje,
almába bújt egy istenem,
Eridj! – lopd el, azt is nekem!
Huncut hunyor szütyőjében,
döng majd sárkány bendőjében,
kedves társam, jó földszellem,
mindig szeret, megóv engem.
Kopasz kobold völgyben alant,
csepp lábait szaporázza,
körülötte néhány galamb,
lépte nyomát mazsolázza…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Gyarmati Gábor
