kazánfekete
sz?k palástot
szorít a város nyakára
az éjszaka,
nem segít a csillagfény,
a hold is árva egymaga;
alattomos, zöldes lé szivárog
csatornák posványeres zugaiba –
távol, magas hegyek között
szabadabb a szél szava;
itt ma
árokmélynyi csend ül,
fényl? ablakszemekkel
bámulják a házak,
amint a templomlépcs?n
összekuporodik
s újságpapírtakarót von álmára
az alázat.
