Tiszai P Imre : Esőt hoz a szél

*

Keserű álmok,

fájdalmat szülő napok,

csillanó könnycsepp,

bántón felsíró hangok,

múltad nem feledheted,

örökké felhős égbolt,

s újra esőt hoz a szél,

öklöd szorítod,

már a semmit markolod,

de ő benned él,

gyászod leveted,

s ha meztelen a tested,

ha ölel karod,

múlik velem félelmed,

ha érzed: veled vagyok,

eltűnik az éj árnya,

lelkünk örök fájdalma

újra létezünk,

fénylő láng lobbanása,

együtt vétkezünk.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén