Seres László : Belőled sajdulok ki…

2010.09.09. Seres László Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Türelmed idegszálaimra

felűzött gyöngysor,

csendszólam.

Lelket nyugtató hálaima.

Hajnalthozó harangszó vagy,

mikor vársz rám s ajtót nyitok.

Nem játszod el a kínhalált.

Csak állsz, nem faggatsz.

Rámborítod

szirommosolyod illatát.

 

Minden szó megigazul benned,

a lator nem menekülhet

önkeresztjéről.

Akit az Úr kiválasztott,

üdvözült lett.

Bűneim türelmedbe ojtom

és hordom mint a glóriát.

Belőled sajdulok ki folyton

s benned nyerek

feloldozást.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.09.09. @ 17:21 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.