Kőmüves Klára : VégTagjaid

         

Még jó, hogy jól beszélt a parlamentered,

s úgy írta körbe görbe óhajod,

a nőneműt becsülve bennem szónokolt,

csak aztán kívánt mindkettőnknek jó vadászatot.

Elfogadtam, amit egy nő titkon soha. Öledbe írtam,

Legyen így, ha így kell lennie – s hozzáfűztem még,

Ha így te, hát majd én is úgy.

Hordom, ha kell a csúnya gúnyám,

de te büszkén viseld a gúnyt!

Magadban persze és csak néha nap,

amikor eszedbe jutnak túlsúlyos szavak,

melyeken felülkerekedni, hogyha megpróbál e fő…

alul marad, mert tudja, ettől nő a nő!

Nem megyek utánad, csak, ha hívsz.

Én nem akarlak rajta kapni a saját megbánni valódon,

hiszen legalább öt évre való tüzelőm van,

de ha mégis fagyoskodnom kell, az a saját hidegem lesz –

Én nem kötődöm túl sok idegenhez.

Gyakori vendég nálad a gyáva,

szerelmes vagy a megszokásba.

Megrögzött képeknél alig van rosszabb;

akikkel voltál, mindben ott vagy.

Végtagok nélkül lehúz az örvény;

Életben maradni! – csak ez a törvény.

Legutóbbi módosítás: 2010.09.25. @ 15:50 :: Kőmüves Klára

Szerző Kőmüves Klára 714 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))