Czirják Jolán : Feszeng a szó

Ajkamon feszeng a szó –
szorongató a félsz,
mi némaságra inti bánatom
Kimondanám pedig,
s a könnyeimmel egybefolyva
hull’na már,
de nem hagyom!
Ne hallja senki meg –
s ha majd – szökött szerelmem újra láthatom –
csakis fülébe súghatom –
Szerettelek, s szeretni foglak én –
nagyon, nagyon, nagyon!

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"