Seres László : Veled

Kép: Horváth Piroska

Veled alszom el és veled ébredek.

Ilyen egyszerű lett az élet.

Bódító varázs, hogy ma is velem vagy,

lázat olt, vagy mindent feléget.

 

Mikor mozdulsz, veled mozdulok én is.

Ha nézel, a szemeddel nézek.

Kezed a kezem lett, lábad a lábam.

Veled már semmitől se félek.

 

Veled vagyok csak, mint mondatban a szó.

Veled járom be a világot.

Bennem hal el a sóhajod, ha felsír,

ragyogásod is bennem lángol.

 

A sors nem sodorhat már senki máshoz.

Veled örülök, vagy haragszom.

Karjaidban lobbant lángra a hajnal,

akár ébredek, akár alszom

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.