Inaktív : Egyedül nyaraltam

 

A számítógép vár   Megdöbbenek a megnyugtató gondolatra    Kezemen melegkiütés   Ekcémaszer? foltok   Talán a szívemen is   A gy?r? szorít   Miért nem veszem le már?   Három karika   Különböz? szín? aranyból   A vörös én vagyok   A sárga te   A legkisebb középen Máté   Fehér volt gyakran   Vashiányos   Emlékszel   Nem nyelte le a gyógyszert   Az almát szögekkel szurkáltad össze   Ahogy a lelkem   Kilyukadt   Kövek nincsenek a gy?r?n   Azokat hordjuk   Görgettük sokáig   Mint egyszer közösen egy hógolyót   Abból készült fiunknak a hóember feje   Megvan még a fotó és a parókám   Rátetted   Máténak hóemberlány  kell   Otthon   Majd megkeresem   Elképzelem a számítógép monitoron   A fekete hosszú m?hajhoz  beillesztek egy rózsát   Nekem is jól esett volna  egy-egy szál  (l)  A lift tükre csal   Akár te   Néha szemhéjam virágszirom   Leesik a lábtörl?re a kulcs   Téged vár? 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.07.14. @ 11:00 :: Inaktív
Szerző Inaktív 201 Írás
Inaktiválást kérte - Archivált szerző Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem - mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. -Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. -Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást -mellékletként-. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. "Őstől örökölt szenvedély"-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi Írók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!