35 felett
már
görbül
a hát
az út
a sín
görbül az ideg
vele görbül az agy
( a gerinces
(gerinctelen)
s az ész lángra gyúl
hajba kap
forraltan kifut mint a tej
liheg és zihál a tüdő
szomjasan tátog a száj
a Nap lázba hoz
s a szív
jaj a szív most
megcsendesült harsonás bolond
félrever
kihagy
néhány dallamot
Írhatnék verset
jégbe hűthetném forrón lelkesen
üdítő kortyokként
de kinek s minek
ki hallja meg itt
e sütkérező vén földgolyón
agy(v)érzéseim tikkadt rímeit
fájdalmas e kórkép
hogy élünk csak látszat
fénytelen vágy
kihűlt zsarátnok
mozdulatlan vegetáció
nincs magyarázat
lángol az ég a napkorongon
s rácsapja Isten gőzölgőn
a bűnös Földre
mint anyám otthon
a forró fedőt
35 felett
vörös gömböc had
tűznyelve hasit belém
úgy kutat ahogy a röntgen
ölbe vesz
repít
aszal
tartósít
génjeimben ezt örököltem
halálon innen s halálon túl
ismerős rég
télen jég köszönt
nyáron meg hőség
jön
elém toppan
mint a hű rokon
égőn fortyogó
szomjan kortyoló
tűz-gőz-mozdonyok
képében
mintha vártam volna őt
lángokban álló
pályaudvarokon
Menekülhetnék előle mint más
hisz árnyékom sincs
s e ragyogástól már
fel se buzdulok
nem szédít meg
nem is gátol
ez égi varázs
nem káromkodom
nem mondok imát
lehúzom testem fényredőnyeit
s magamból
ki se mozdulok
Legutóbbi módosítás: 2010.07.16. @ 10:18 :: Seres László
