Csonka János : Emlékek harca

 

 

Csak pár ledobott k?,
min végig kell érnem csendesen,
mert
gonddal kócolva jár itt a múlt velem,
s koronája fejemen:
Hiányzik egy kéz, szem száj az a negédes szerelem,
mivel szívem mindig ünnepl?be öltöttem s büszkén viseltem.
Itt a múltra dobált szavakkal játszadozó szél takar szemszélen,
térdbe remeg? esztend?, jöv? felé lépve megáll,
még késsen, ne térjen tova, ott is csak a-határtalan semmi vár
s megrágja, ki menne, de benne áll.

Járdaszéli fenyvesek,
mind barátaim lesztek, de mily sokan vagytok
lassan elindulok.
Itt már nem járnak boldog emberek,
csak magánytól kikopott megvénült harcosok.
Én is kikopok, mint öreg bútor a szobában,
nyelet voltam a peneszéses falak torkos gyomrában
és most mélán nézve az eget emitt,
e gondolat leterít;
Ma sincs er?m harcba hívni az emlékek,
legy?zhetetlen seregit.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János