Sonkoly Éva : Titok

Meglesett a Nap…

Kép, netről: Rippl-Rónai József: Zorka

 

Nem mondhatom titkom,

hunyt pillám alól láttam,

fák alatt, tóparton, meglesett

a Nap, sietett tova, ragyogó

víz felett megcsúszott sugara,

fényt rajzolt, tükröt neked,

hogy lásd, amit én képzelek.

 

Szédült táncot jártak az árnyak,

hullámok felett, majd kis hangulat,

mikor fölé hajolt két alak.

Emlékszel?

 

Tovaringó csónok vitte

a múló pillanat vágyát…

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"