Vandra Attila : Lamborghini

Rémálom vagy beteljesült álom? Komoly dilemma.

 

John Little befejezte a Lamborghini revízióját. Még egyszer megcsodálta a csodajárgányt. Csak egyszer vezethetne egy ilyen kocsit! De hát kivihetné innen, s leparkolhatná a m?hely el?tt. Hiszen a helyet foglalja. S a kulcs benne van. Végignézett a munkaruháján. Ma vette fel tisztán. Még nem olajos, nem mocskolná össze vele a kocsit… Már nyitotta az ajtaját, hogy beüljön, amikor meghallotta a háta mögött a tulaj hangját.

– Készen van?

– Igen, átveheti, minden rendben van. Épp ki akartam vinni a m?helyb?l, hogy ne legyen útban… – magyarázkodott az autószerel?. Ám a tulaj jó emberismer? volt. Visszaemlékezett, hogy milyen arccal fogadta a szerel?, hogy a f?nök épp ?t bízta meg a feladattal. Miel?tt hozzányúlt, megsimogatta az autót. Gúnyos mosollyal nyugtázta.

– Ki akarta próbálni, mi? Csak egy picit.

– I-igen, ügyvéd úr… – nyelt egy nagyot John Little, szemlesütve. „Jó, hogy a f?nök nem látta” – tette hozzá gondolatban.

 

 

*****

 

William Norton rápillantott az órájára. „H?ha, késésben vagyok! Ha nem lépek rá a gázra, lekésem a repül?t!” Alig gyorsult fel, máris megcsörrent a telefonja. Ki a franc kereshet pont most? Felvette a telefont, megnézte, majd lezárta és ledobta a pilótaülésre. Mindjárt kiérek az autósztrádára, ott már nem veszem fel, bárki keresne is. De ennyi figyelmetlenség b?ven elég volt, hogy kés?n vegye észre a mellékutcából kihajtó Chevroletet. Fékezett, de már nem tudott megállni.

– Idióta! Nem látod a STOP-táblát! A f?útra való kihajtáskor el?nyt kell adni a f?úton közleked?nek! – ugrott ki ingerülten az autóból.

„Ön is túl gyorsan hajtott…” – akarta mondani John Little, de megismerte a tegnapi Lamborghinit, s a sof?rt, a Norton & Morris ügyvédi iroda társtulajdonosát. Jobbnak látta a hírhedt ügyvéddel nem feleselni. Ami tény, az tény, a Lamborghininak volt el?nye. Útközben egy kicsit elmélázott, hogy ma fogja kifizetni kis hétvégi üdül?jének utolsó részletét. Vége a gürcölésnek. Most már magára is gondolhat! Ezt meg kellene ünnepelni! E korai órában kicsi volt még a forgalom, s elbámészkodott. Megállt, de már túl kés?n. Elvágta a Lamborghini útját. Még jó, hogy érvényes a biztosítása… De amit?l félt mégis bekövetkezett.

– Tudja, hogy mekkora kárt okozott nekem? – üvöltötte William Norton magából kikelve.

John Little lehajolt, s benézett a kocsi alá.

– Motorház, ütköz?, jobb sárhányó, s az els? tengely is megsérült… Van biztosításom… és… – hebegte.

– A tengely is? El se tudok menni innen? S akkor nem érem el a repül?gépet! Elvesztek egy fontos tárgyalást, s azzal sokkal nagyobb kárt okozott! Több millió dolláros üzletr?l van szó!

– Sajnálom… Esetleg menjen az én autómmal, én pedig, telefonálok a m?helybe, hogy húzassák be. S akkor talán…

Rend?rautó fékezett le mellettük, felfigyelve a szóváltásra és a két sérült autóra.

– Mi történt itt? – nézett körül. A Chevrolet nem adott el?nyt! Az igazolványaikat kérem! A sof?rkönyvet! Diktálják adataikat! Töltsék ki e két kérd?ívet!

– De én sietek, mert…

– Sajnálom, addig nem mehet el, amíg…

– William Norton vagyok, a…

– Fel?lem lehet az Egyesült Államok elnöke is… A jegyz?könyvet fel kell vennem!

– Ezt megkeserüli! – sziszegte az ügyvéd John Little felé. – Az autót lehet, megjavíttatja a biztosítóval. De sohase lesz olyan, mint egy új. S felmérem, hogy mekkora kár ért a lekésett üzleti tárgyalás miatt, s kártérítést követelek! Mert már nincs, hogy elérjem azt a kurva repül?t! Húzassa be, javíttassa meg, hétf?ig kész legyen az autó! Amikor jövök utána, benyújtom a követeléseimet! – mondta az ügyvéd, majd beült egy taxiba és elhajtott.

Alig indult el a taxi, felhívta az American Airlinest. Hátha késik a repül? valamiért. Nem késett. A következ? járat New Yorkba három óra múlva lesz. Felhívta a céget.

– Halló, George? Lekéstem a repül?t egy idióta miatt. Nem adott el?nyt, és ütköztünk. Nézd meg, mit tehetsz innen a távolból a tárgyalással kapcsolatban. Jelezd, hogy a következ? járattal érkezem. Majd értesíts, mit intéztél, nekem nincs itt kéznél minden telefonszám. Majd nézz utána egy John Little nev? autószerel?nek, mindent tudj meg róla, mennyi a vagyona, mik a sötét foltok a múltjában, melyek a gyengéi, kivel kefél és bármit, amit ellene felhasználhatunk. Diktálom, az adatait…

– Ne izguljon, nincs, hogy behajtsa magán… – mondta a rend?r az autószerel?nek. Nagyon antipatikus volt számára az ügyvéd.

– Sajnos, igen… Tudja ki ez? – kérdezte a rend?rt?l John Little. – A Norton & Morris ügyvédi iroda társtulajdonosa…

– Jó néhány jómadár szaladgál szabadlábon miatta – döbbent rá a rend?r is, hogy kivel van dolga. – Ha ököllel orrba verne valakit, képes lenne kártérítést követelni, hogy megütötte az öklét, s még meg is nyerné a pert… – nézett rá szánakozóan.

John Little telefonált a f?nökének. Megkérte, intézkedjen a Lamborghini elszállítása és m?helyükben való javíttatása érdekében, majd elmondta mi történt, s kért egy hét szabadságot.

– Egyedül akarok lenni a házikómban, amíg még az enyém, bár élvezni ebben a hangulatban… Éveken át gürcöltem érte, s mikor meglett, elvesztem. Örvendhetek, ha majd lesz, ahova lehajtsam a fejem, s a házamat is nem kobozzák el a fejem fel?l. S nem akarom azt az autót látni!

– Nehogy valami marhaságot kövess el! – aggódott a f?nöke.

– Á, azért mégse… Kiskoromban megkóstoltam a nyomort, nehéz volt kimászni bel?le. Talán id?vel még egyszer sikerül.

– Próbálj reménykedni! Hátha mégse olyan fekete a jöv?… – vigasztalta a f?nöke.

 

 

*******

 

Kiment a házikóhoz, s még a TV-t se kapcsolta be. Kiült a nyaraló kertjébe, a tó partjára, ott ült órák hosszat, nézte a madarakat. Harmadnap hallotta, hogy autó áll meg a nyaralója el?tt. El?rement a ház elé, lássa ki az. A ház el?tt nem is egy, két autó állt. Megismerte a Lamborghinit, amelyet feltehet?en a kollégái rekord id? alatt megjavítottak. Mögötte egy Cherokee terepjáró állt. Egy férfi épp az ajtón kopogott.

– Kit keres? – szólt rá.

– Jó napot kívánok, Mr. John Littlet keresem – szólt a férfi. – Ön az?

– Jó napot kívánok. Igen, én vagyok.

– Michael Travers vagyok, a Norton & Morris ügyvédi iroda alkalmazottja. Mr. William Norton küldött, hogy…

– Kérem, fáradjon be. Egy kávét?

– Nem kérek köszönöm, s nem jövök be – hárította el a férfi. – Szóval Mr. William Norton küldött, hogy ezt adjam át önnek. Minden szükséges információt megtalál benne. – Azzal átnyújtott egy borítékot, elköszönt, majd beült a Cherokee pilótaülésére. A terepjáró megfordult és elhajtott.

John Little zavartan állt egy ideig, a vastag borítékkal a kezében. A Lamborghini továbbra is ott állt a ház el?tt, üresen. Körülnézett, a környéken senkit sem látott. Mi történik itt?

A borítékban megcsörrent valami. Felbontotta. Egy borítékban két slusszkulcs volt, s valami iratok. A Lamborghini kulcsai… Betámolygott a házba, s leült az asztalhoz. Kivette az iratokat. Az autó iratai… Forgatta ?ket, nem értett semmit. Legalul egy kisebb borítékot talált. Rajta a neve. Le volt ragasztva. El?vett egy kést, s óvatosan felvágta. „Mr. Little, köszönöm, hogy megmentette az életemet. Nem tudtam, miként háláljam meg. Aztán eszembe jutott, ahogyan ki akarta próbálni, „csak egy picit” az autót. Gondolom, álmodozott arról, hogy egyszer az életben egy ilyent vezethessen. A kocsi az öné. Énnekem javított kocsi nem kell. Inkább veszek egy másikat. S még egyszer köszönöm, hogy akkor nem adott el?nyt. Az életemet mentette meg. Én is azon a repül?gépen utaztam volna. William Norton”

John Little percekig ült a széken. Majd megnézte az iratokat. Eddig észre sem vette, hogy az autó iratai ? nevére vannak kiállítva. Felállt a székr?l, s leült az ágyra, hogy megvethesse a hátát valaminek. Ez egy hülye álom, amib?l fel fog ébredni… Megcsípte magát. Fájt. Na persze, azt is álmodhatja, hogy fáj… Bekapcsolta a CNN-t. Ha valami lehetetlent közölnek a hírek, akkor biztosan álom.

Elh?lve nézte, amint a két repül? nekimegy a WTC tornyainak, s az ikertornyok leomlanak. Ezrével vannak halottak… Az elnök összefogásra buzdítja az amerikai népet, s ígéri, hogy mindent megtesznek a b?nösök el?kerítésére… Persze, marhaság az egész. Ilyen csak rémálomban történhet meg. Még az álom is kegyetlenkedik vele. De rossz lesz az ébredés! Vagy… talán itt a világvége? S William Norton egy utolsó jótettel próbálja jóvátenni eddigi b?neit?

 

Barátomnak, Noelnek, aki azon a napon egy autóbaleset miatt nem jutott idejében a WTC-be.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.26. @ 11:35 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.