Szemhéjam mögött az ég,
alatta földre omló házak.
Ólomszürke, némi kék.
Füstfelhő lebben,
s csapódik vissza
menten.
Elöl tetemek
hevernek temetetlen.
D?zsöl az enyészet.
Kiégett legelőn
lovak legelésznek,
megannyi redves bőrből
kimeredő borda.
Oldalt, felsőbbrendű
gőggel távozik a horda.
Néhányan visszanéznek.
Sárgák, feketék, fehérek.
Szemükben jeges utálat.
Homokot terít a szél,
hunyorgok,
indulok utánad.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.18. @ 08:19 :: Takács Dezső