Kőmüves Klára : Ízedben igaz

 

 

Így csak hajnal csókol fűszálra harmatot,

ez nem szirtek árra ébredése.

Lágy cseppre csepp, eltévedt szerep

a tegnap színpadán,  

mi giccses angyalkát rajzolna égre,

homokba faággal vésne rontom – bontomot,

de szelíd, akár tévedt mozdulat,

mely azt sem tudja, mit tesz,

ártatlan varázsol bőrre ízeket.

Csöndben vadult percek falnak éppen,

szétzúznak képek árnyai…

így hullanak rám percek szárnyai,

s ölelve húznak át az Óperencián.

Mesébe illő ízedben való vagy,

eldobva szerzett érveim,

mi tolt, ma mindenével húzni képes,

ész megtorpant, hízelgő e végzet, hogyha az,

de Légy éppen önmagadnak is tökéletes.

A nagy szavak mind így járnak magukban,

mást meg sem hallanak,

kézen fogva sétálnak gondolatok útvesztőin,

egymásra mégsem találnak.

Bölcs Földnek kell ma lenni,

a fényt csak félig megszeretni,

s kegyében részesedve áldani mindazt,

amit csak adhat, amíg csak ad…

Ne félj, ez nem vers, firka csak!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.11.17. @ 20:16 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 695 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))