Vandra Attila : A buli

Egy kakast az jellemzi, hogy hány tyúk állja körül…

Elég rosszul indult a buli. Röviddel az er?sít?k felszerelése után a számítógép beadta az unalmast. Lefagyott, s hiába indították újra a számítógépet, ahányszor be akarták kapcsolni a zeneprogramot, ismételten lefagyott. Mindenki káromkodott, amíg meg nem érkezett El?d. ? hamar levonta a következtetést.

    – Vírus. Kaptál az utóbbi napokban egy „Music for your birthday!” típusú levelet, amelyik üres volt?

    – I-gen – válaszolta Misi, a házigazda.

    – A zenefájlokat fert?zi meg. Van vírusöl?d?

    – Már próbáltuk. Nem ismeri fel.

    – Engedj oda! Megpróbálok valamit…

    A fiúk egy része körbeállta, s feszülten figyelték, ahogyan ördöng?s sebességgel gépel, klikkel, váltogatja az internetoldalakat. Volt, aki a körmét rágta, volt, aki egyik cigarettát a másik után gyújtotta meg, volt, aki sört kortyolgatott. Egy üveg konyak járt körbe. Odakínálták konyakosüveget El?dnek is, de elhárította.

    – Most józan fejre van szükségem.

    Misi hozott egy poharat, töltött neki, majd letette a számítógép mellé.

    – Ha mégis meggondolnád magad…

    El?d nem is reagált, a képerny?t figyelte. A lányok közben a konyhában foglalatoskodtak: szendvicseket készítettek. Hamar kiderült, hogy túl sokan vannak a rendelkezésre álló térhez képest, így néhányan kiszállingóztak.

    – Mi a helyzet? – érdekl?dött Nusi, látván, hogy El?d hátrad?lt a székén.

    – Már tudom, milyen vírus, találtam is egy programot, ami talán kiírtja, lássuk, milyen sikerrel.

    A fiúk feszülten szurkoltak neki. Volt, aki kérdést intézett hozzá. Gy?z? inkább leült a kanapéra, s kezdte mesélni a lányoknak, miként vívta ki középsúlyban az ifi megyei bokszbajnokságban az els? helyet. A lányok körbevették. Volt, aki mellé ült, volt, aki a karfára, volt, aki széket hozott, hogy szemben üljön vele. Nusi az ölébe ült, hogy mindenkinek, de f?leg Gy?z?nek a tudtára adja, hogy neki el?jogai vannak. Id?nként kivette a Gy?z? kezéb?l a cigarettát, s beleszippantott, majd visszaadta. Ancsa, ki állva maradt, odament érdekl?dni a fiúkhoz. Amikor visszatért, a többiek ránéztek, információt várva.

    – Mindjárt befejezi. Utána újra kell indítani, s akkor kiderül, sikerült-e? – tájékoztatta ?ket Ancsa. – Te Gy?z? – fordult hozzá –, mi volt az a hatalmas nevetés földrajzórán, ami a mi osztályunkba is áthallatszott?

    – Gy?z? „kicsit” kihozta a sodrából a tancit – el?zte meg Jutka a válasszal.

    – Jaj, láttad volna milyen pofát vágott! – vihogott Júlia is. – Amikor…

    A hangszóróból felb?dül? Tankcsapda hangja elnyomta a többit. De a Misi hangját nem.

    – Kezd?dheeet a buliiiii! Császár vagy, El?d!

    – Erre iszuuunk! – rikkantotta el magát egyik fiú, szájához kapva a konyakosüveget. Szemmel láthatóan már volt benne egy fél atmoszféra túlnyomás.

    – Csajok, gyertek táncolni! – lökte a szoba közepére Gy?z? a karfán ül? Jutkát. Majd felkapta az ölében ül? Nusit és Jutka mellé tette. A többiek követték példájukat.

    El?d, mire észbe kapott, egyedül maradt. Felkapta az el?bb neki töltött konyakot, s egyb?l felhajtotta.

    – Egy adott pillanatban már azt hittem, nem sikerül – fakadt ki.

    – Te vagy a megment?nk! Mégse nyertél hiába díjat az infó olimpiászon – szólt oda Enik? tánc közben.

    – Még a végén megbocsátjuk neked, hogy olyan „rendes” srác vagy. De teszünk róla, ma elrontunk! – ment oda hozzá Gy?z?. – Hol a poharad?

    – Már megittam a tartalmát.

    – Na és! Hol van? Hadd töltsek. Hogy koccintsunk.

    – Kösz, nekem egyel?re ennyi elég volt.

    – Ó, na, ne vacakolj, kapsz egy cigit is, avassunk fel példadiákból férfinak! – vette el? a zsebéb?l a cigarettatárcáját.

    – Nem kérek!

    A többiek önkéntelenül hátrább húzódtak, mindenki látni akarta, hogy mi fog történni.

    – Mi az félsz, jófiúcska? Ne félj, nem fújunk be se az oszinak, se az anyukának! – gúnyolódott Gy?z?. – Na, nem mersz rágyújtani?

    A két fiú egy ideig farkasszemet nézett. Körülbelül egyforma magasak lehettek, de súlyban legalább tíz kiló volt a különbség. El?d cingár alakjával Gy?z? bokszban edzett termete nézett farkasszemet. Minden szempár rájuk meredt. Nem volt visszaút, itt valaki vesztesként hagyja el a terepet.

    – Nekem nincs szükségem arra, hogy a férfiasságomat egy cigarettával megtoldjam, a bátorságomat pedig egy pohár konyakkal!

    Gy?z?nek az agyára ment a vér.

    – Mit mondtál? – emelte fel a Gy?z? a hangját.

    – Nagyon jól hallottad, és nagyon jól értetted, nem szükséges megismételnem.

    A következ? pillanatban Gy?z? jobbegyenesét?l El?d elterült. Egyik lány felsikoltott, mindenki lefagyott egy pillanatra.

    El?d felállt. Megtörölte a szája szélét, picit felhasadt az ajka. Majd kiegyenesedett, s odafordult Gy?z?höz.

    – Ett?l most megn?tt? Nálad tényleg nagy baj van, ha bizonyítanod kell!

    A következ? ütés megint a földre terítette. Ezúttal az orra vére is eleredt.

    – Fejezzéétek beeee! – visította el magát az egyik lány.

    El?d lassan tápászkodott fel. A lányok közéjük ugrottak, és segítettek neki felállni. A fotelba ültették. Amíg Jutka a fürd?be szaladt, hogy nedves ruhát hozzon, Enik? a fotel karfáján ülve törülgette az orrából folyó vért papírzsebkend?vel. A lányok mind körbeállták, Nusi kivételével. Csak ? látta meg, amint Enik? karja alatt kitekintve El?d szeme megint összevillant a szoba sarkában egyedül álldogáló Gy?z?ével. Közéjük állt, odament Gy?z?höz, váltott néhány szót vele, majd El?dhöz fordult.

    – Most magasabb rend?nek érzed magad?

    Mindenki meglepetten nézett rá. El?d nem válaszolt.

    – Boldog vagy, hogy meg tudtad alázni? – kérdezte Nusi.

    – Nem én éltem vissza az er?mmel – válaszolta El?d.

    – S te mennyivel vagy jobb nála? – tartott egy retorikai szünetet. – Mondd, a tegnapi matek házit mennyi id? alatt oldottad meg? tíz perc? Negyed óra? Mi ketten több mint két órát kínlódtunk vele. Azt mondod, visszaélt az er?fölényével. S te nem éltél vissza intelligenciáddal? Mondd, tanulsz te annyit, mint amennyit ? edz?

    – Nem én kötöttem bele!

    – S mondd, te, ki mestere vagy a szavaknak, másképp nem tudtad volna hárítani a felkínált alkoholt és cigarettát? Láttam rajtad, haboztál, miel?tt válaszoltál neki. S a diadalmas pillantásodat most a végén. Ugye tudtad, hogy orrba fog verni? S el?re tudtad, nem fogsz visszaütni. S azt is, kiszámítottad, hogy akkor mindenki a te pártodat fogja majd? Mondd, mivel vagy több, hiszen te is visszaéltél azzal, amiben fölényed van?

 

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 697 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.